Kereskedő meséje
–>Volt egyszer egy kereskedő, aki minden reggel, miután felkelt, üdvözölte a napot. (karjainkkal integetés magastartásban)
–>Ezután jó nagyokat nyújtózkodott. (lábujjhegyre állás, karok magastartásban, nyújtózkodás)
–>Majd felöltözött, felvette a portékáit és útnak indúlt. (törzshajlítás előre bokához „kosár” felvételének utánzása, helyben járás, magasra húzott térdekkel)
–> Amint kiért a piacra, letelepedett egy nagy fa alá (törökülés), kipakolta a portékáit és várta a vevőket. (lábtól haladva előre az „áru pakolásának utánzása“)
–> Amíg várta a vevőket, jobbra-balra dőlöngélt, néha megnyújtózott. (tarkóratartás mindkét karral, jobbra-balra törzshajlítás, majd magastartásba emelt karokkal nyújtózkodás)
–> Ha eladott valamit, örömében tapsolt.
–> Telt múlt az idő, és egyre melegebben sütött a nap. A kereskedő lefeküdt a fa alá és pihent.( hanyatfekvés, lassú légzés)
–> Amint ott fekszik a fa alatt, egyszer csak kinyitja a szemét és látja hogy a fa roskadásig van almával. Felállt, és elkezdte leszedni az almákat. (lábujjhegyre állva, magastartásban nyújtózkodás, almaszedés utánzása) Amit leszedett a kosarába tette. (törzshajlítás előre, alma kosárba rakásának utánzása) Majd újból felegyenesedett és további almákat szedett le.
–> Mikor már elegendő almát szedett, összecsomagolta megmaradt áruit, felemelte a kosarát és elindúlt haza. (törzshajlításból felegyenesedés, kosár kézben tartásának utánzása, helyben járás)
–> Nagyon hamar ment le a nap, de ő még messze járt az otthonától így kicsit futni kezdett. (helyben futás)
–> Amint hazaért, letette a kosarat. Lerázta kezét-lábát, mert nagyon elfáradt, megnyújtózkodott és integetett a lenyugvó napnak. (törzshajlítással kosár letétele a földre, majd alapállásban lábujhegyre emelkedve, karok magastartásban – nyújtózkodás, végül karokkal „integetés”)
–> Aztán lefeküdt és elaludt. (guggolóállásba ereszkedés, tenyerek összeérintése, az arc egyik oldalára helyezés „alvás utánzása”)
