Kerek erdőn jártam,
rozmaringot láttam,
bárány húzta rengő kocsin,
mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyögyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás?
Piros tojás?
Tarisznyámba várom.
JÁTÉK:
Leírás:
Egy tanulót kiválasztunk, aki lesz a csősz, ő leül a padra. A többiek a pad körül sétálnak, és mondókáznak:
„Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz.
Furkós bot a kezében, vaskalap a fejében.
Ekkor a szőlő „lopakodók” elkiáltják magukat: „Tele a kosár!”. Ekkor a csősz felpattan, és megpróbálja elkapni a „lopakodókat” . Akit megfog, az lesz a csősz. Az nyer, akit utoljára, vagy nem fogtak meg egyszer sem.
Móra ferenc (1879-1934)
A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
„Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.
