Kertek alatt a tavasz…
A tél bizony elszelelt,
Mert a tavasz útra kelt.
A napocska rád kacsint,
Szép az idő idekint.
A százlábú…
Ötven pár cipője van a százlábúnak,
Öltözködés közben fejét hajtja búnak,
Mert mire az ötvenből felhúz tizet,
Kint a toronyóra elüti a delet.
Ess eső, ess, holnap délig ess!
Zab szaporodjék, búza bokrosodjék!
Az én hajam olyan legyen,
mint a csikó farka,
még annál is hosszabb,
mint a Duna hossza.
Gyere tavasz, várva várlak,
Hozz zöld ruhát fűnek, fának!
***
Gurigával gurigáztam, kerek réten bőrig áztam.
Vershallgatás:
Kányádi Sándor: Ha a napnak
Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
Nap, hold, csillagok, az űrhajós én vagyok.
Súlytalanul lebegek, találd el a nevemet.
Dombon áll egy házikó,
(kezünkkel háztetőt mutatunk)
házikóban ládikó,
(négyzetet mutatunk)
ládikóban kerek tálca,
(kört rajzolunk)
kerek tálcán öt pogácsa.
(kinyitott tenyerünkkel mutatjuk öt ujjunkat)
Arra járt az egérke,
(mutató és középső ujjunkkal az “egér járását” imitáljuk)
mind megette ebédre!
Hammmm!
(“megeszegetjük” a kicsi kézfejét, karját)
Nap, hold, csillagok, az űrhajós én vagyok.
Súlytalanul lebegek, találd el a nevemet.
Kányádi Sándor: Ha a napnak
Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
Devecsery László: A kabát sétálni megy
A kabát sétálni indult: felöltözött.
Először az embert vette magába,
majd a nyakára sálat kötött.
Bütykös kezére kesztyűt húzott,
s fejére kalapot, jó nagyot:
hiszen az ember kopaszodott
Kiszámoló:
Mese, mese, mátka,
pillangós madárka.
Ingó – bingó rźsa,
te vagy a fogócska.
Drégely László: Jancsi bohóc
Hipi-hop,
Itt vagyok,
Szamárfület
Mutatok.
Hoplá-hó,
Táncolok,
Ugye milyen
Szép vagyok?
Orrom retek,
Fülem kajla,
Aki itt van,
Hangom hallja:
Jancsi bohóc
Az én nevem,
Aki sír, azt
Kinevetem!
Töröm-töröm a mákot,
Sütök neked kalácsot.
(Öklünket fentről lefelé összeütögetjük)
Ica tolla, motolla,
(Simogatjuk a tenyerünket)
Neked adom Emmácska.
(Nekiadjuk és az ő nevét mondjuk)
Jákobnak volt hat fia,
mind a hat csizmadia.
Simi, Samu, Sámuel,
Dini, Dani, Dániel.
Kaszálj, Pista, kalapálj,
holnap délig meg ne állj!
Esik a hó, térdig ér,
A hóember mégsem fél.
Mitől félne? Nem fázik.
Kalapja van, nem ázik.
.
Varjú károg, fúj a szél,
esik a hó, itt a tél.
Jaj de nagyon hideg van,
Ropog a hó alattam.
Vígan csúszik a kis szán,
Most örülünk igazán.
Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy fura alak
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprő hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.
Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
ne félj tőlem, nincs puskám.
Nincsen nekem egyebem,
csak káposztalevelem.
Dirmeg-dörmög a medve,
nincsen neki jókedve.
Alhatnék, mert hideg van,
jó lesz majd a barlangban!
Várnai Zseni: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
Napsoroló
Hétfőn hentereg,
Kedden kecmereg,
Szerdán szendereg,
Csütörtökön csak csücsül,
Pénteken párnájára dűl,
Szombaton szundít szorgosan,
Vasárnap horkol hangosan.
Szilágyi Domokos:
Táncol a sárga
Táncol a sárga,
nyekereg a kék,
brummog a barna,
megered az ég.
Vicsorog a rozsdás,
lobog a piros,
fenyeget a fekete,
kikap, aki rossz!
Fújja a szél a fákat, letöri az ágat, reccs. .
- háromszor ismételni, mozgással kísérni. Először az egyik kezet tesszük le, majd a másikat, aztán leguggolunk a földre.
Csipp, csepp, csepereg, megáznak a gyerekek…
– lassan, gyorsan ugrálunk
Esik eső, csepereg,
Paprika Jancsi kesereg,
Haragszik a katona,
Mert megázik a lova,
Esik eső, süt a nap,
Paprika Jancsi mosogat,
Hát az öreg mit csinál?
Hasra fekszik, úgy pipál.
Novemberben, Márton napján
liba gágog, ég a kályhán.
Aki libát nem eszik,
egész évben éhezik.
Kipp-kopp, kalapács
Kicsi kovács, mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
Aranyszeggel szegelek.
Uccu, pajtás kapj fel rája,
Úgyis te vagy a gazdája!
Jeden kováč koňa kuje,
koľko klincov potrebuje?
Jeden, dva, tri,
povedz mi to ty.
Jeden, dva, tri, štyri, päť, povedz mi to hneď.
Ez vagyok Én! / testrész mondóka
Ez a szemem, ez a szám.
Ez meg itt az orrocskám.
Jobbra-balra két karom.
Forgatom, ha akarom.
Két lábamon megállok,
Ha akarom, ugrálok.
Csipp, csepp, csepereg,
megáznak a gyerekek.
Gomba, gomba, gomba, (öklök ütögetése)
nincsen semmi gondja, (kezek forgatása)
ha az eső esik rája, (ujjak mozgatása)
nagyra nő a karimája. (karkörzés a fej felett)
Az esőt csak neveti, (szájra mutogatás)
van kalapja, teheti. (fej ütögetése)
Dióbél bácsi
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!
Hamm!
Madarak voltunk,
Földre szálltunk,
Búzaszemet szedegettünk.
Harangoznak délbe’, libapecsenyére,
Nincs itthon a gazda, megeszi a macska.
(összekulcsolt kézzel törzshajlítás előre-hátra)
Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle!
Piros alma, de kerek,
Kóstoljuk meg gyerekek.
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Őszanyó!
Spadla hruška zelená,
rozbila si kolená.
Teraz plače na zemi,
dobré lieky dajte mi.
Ty si hruška nezbedník,
nepomôže ti už nik.
Veď si dobre vedela,
že si ešte nezrelá.
Táncolunk
Anya apa táncolnak,
Jobbra- balra dőlnek,
Pörgök, forgok, ugrándozok,
Utánozom őket.
Egy,kettő,három ,négy te kis cipő hová mégy?
Kipp,kopp,kopogok óvodába ballagok (indulok).
Búzavirág koszorú,
Ma senki se szomorú,
Találd el a nevemet,
Elfoglalom helyedet.
Táncolunk
Anya apa táncolnak,
Jobbra- balra dőlnek,
Pörgök, forgok, ugrándozok,
Utánozom őket.
Ciróka, maróka, mit főztél Katóka?
Kevertem babocskát, sütöttem pampuskát,
Ide raktam, oda raktam,
utoljára mind bekaptam,
hamm.
– simogató, utánzó mondóka
Szita, szita, sűrű szita,
ma szitálok, holnap sütök,
neked egy kis cipót sütök.
Megzsírozom, megvajazom,
mégis, mégis neked adom.
– utánzós játék.
Ez a malac piacra megy,
ez itthon marad,
ez kap finom pecsenyét,
ez semmit se kap,
ez a kicsi visít nagyot,
uí, uí, éhes vagyok.
– mese az ujjakról
